¡hola! ¡hola!
mindenekelott udv a vilag vegerol!
szoval, vasarnap beertem santiago de compostelaba, hihetetlen volt, nem ezen a foldon voltam, az egesz nap es az egesz camino egy alomnak tunt, nem pedig realisztikus dolognak... nemtom leirni. nehez volt, tul sok volt... tul sok minden tortent.. hetfon reggel folytatnom kellett, az eredeti terveim (tehat plusz 1 nap relax compostelaban) ellenere, mert keptelen voltam ott maradni, sot keptelen voltam aludni vasarnaprol hetfore egy percet sem, nem tudtam elviselni az ottani...hat, hogy fogalmazzak? mondjuk, hogy energiakat. mennem kellett tovabb. kedden ertem finisterreba - 2 nap alatt tettem meg a 3 napos utat, es vegig sirtam; mire megerkeztem, testileg lelkileg faradt voltam, de nagyonnagyonnagyon.
az ocean csodalatos, tudom hogy ide kellett jonnom, nem santigoban volt az utam vege. kepes vagyok orakon at csak ulni es bamulni... megmagyarazni nem tudom.. azt sem tudom milyen allapotban voltam..... egyebkent itt parti, az emberek a ruhaikat egetik minden este, a nyugati oldalon kempelnek a free caminosok, minden este tuz, bor, stb, stb, partipartiparti az oceanparton.
de tudtam hogy meg valamire varok, valaminek meg tortennie kell... elmentem a nulla kilometerkoig, persze, de nem volt eleg.... es aztan ma, ma reggel... uff... kint aludtam, persze, es a bolond kutyam felebresztett (ja, van egy kutyam tegnap ota, mindehova kovet), allandoan nyalogatott, hat felkeltem, a francia-spanyol sracot lattam, bamulja az oceant, eszrevett, es csak eloremutatott: delfinek! egeszen kozel voltak, igen, 5 vagy 6....mentem a sziklakra, hogy kozelebb keruljek, de nem tudtam ellenallni, persze.. hideg volt meg minden, de akkoris... ruha le, be a vizbe, usztam, usztam.... ok jatszottak, ugraltak, eltuntek, megjelentek... es ahogy tovabb voltam a vizben, egyre kozelebb jottek... hihetetlen volt... a nap meg nagyon alacsonyan volt, a part felol sutott, es ahogy beusztam, es visszaneztem, a szarazfoldi dolgoknak szinte csak a sziluettjeit lattam, az emelkedo partot, messzebb vmi epuleteket, par embert aki nez... es ok pedig, koztem es a part kozott, ugraltak, magasra, egesz testukkel kiemelkedtek a vizbol, az ellenfenyben... leirhatatlan es elkepzelhetetlen.... es aztan korbe, mindenfele... en csak uszkaltam, ok pedig felbukkantak, elmerultek, ugrottak parosaval, harmasaval.... 2-3 meternyire tolem.... hihetetlen volt es egyben nagyonnagyon termeszetes erzes... en pedig vegtelenul boldog voltam, az ocean resze voltam, a termeszet resze voltam, a mindenseg resze voltam.... es tudtam, hogy erre vartam, erre a pillanatra, ezert gyalogoltam 800 kilometert.
mennem kell most, nemtom mikor esek vissza a foldre, es tudok majd irni blogot. rengeteg minden tortent, nemtom hogyan lesz belole blog anelkul hogy azt kialtanatok attila gyere vissza azonnal, mert kezdesz megorulni! :)) a kommenteket pedig koszi lanyok, tetszik hogy egymasnak irtok itt! :) mindenkit olelek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
13 megjegyzés:
Uff!
Huh....épp a "Narancsország"-ot hallgatva olvastam az utolsó bejegyzésed....hát....a delfineknél már pár másodpercre én is "elhagytam" a székem....Nagyon örülök, hogy ilyen befejezéssel siekrült teljesíteni!!!
Gratula! Szerintem menj tovabb, ...valamerre, vagy mardj ott es elvezd tovabb a 'leirhatatlant', amig lehetseges. Ez nem valaminek a vege Attila, hanem egy masik tortenetnek a kezdete. Vegyel egy uj jegyzetfuzetet es folytasd!!! Sok szerencset a tovabbiakhoz!
orulok hogy orulsz, s hogy boldog vagy...de hiszen ez ertheto:-)
most legszivesebben megmassziroznalak;)ugye nem felejtetted el az en gyogymasszazsaimat sem a meloban!;)
na es hogyan vissza?es meddig van szabid?
puszi&oleles
Sziaaaa,nem is hiszed el mennyire orulok most neked:)huuu ugy erzem, h vegre megtalaltad amit kerestel es talan onmagad is.Az utobbi idoben nagyon olyan voltal nekem, mint aki nem talalja a helyet ezen a vilagon,de most remelem, h elerted azt amire vagytal...az az igazsag, ahogy amikor elolvastam az utolso feljegyzesedet akkor kezdtelek el igazan irigyelni. Mindaz amit te most ateltel es remelem meg tovabbra is fogsz mindennel tobbet er. Elvezd ki minden pillanatat!Mi itt veled orulunk!
Szia Aati! Jajj, hat van kutyad? Egy Rudi? Nem hozod majd magaddal Pragaba? Majd kolcsonkernem. :) Egyebkent az a vicces, hogy a konyvben amit jelenleg olvasok tegnap a fohos delfinekkel uszott a tengerben... Csak jegyzetelj surun, es frissitsd a blogot, most mar sok olvasonak tartozol felelosseggel! :) Vigyazz magadra, pa! U.I.: Kep Kutyirol?
hola,
hat eloszor is bocsi hogy bevagtam varatlanul az utolso fejezetetet, de egyszeruen irnom kellett.
kommenteket koszkosz mint mindig :))
albert!! te tudsz valamit.. igen, pontosan igy van, ez foleg valaminek a kezdete, a tegnapi oceaonos-naplementenel pont errol konverzaltam.
klaudi, hat persze hogy emlekszem! biztos hogy most sem mondanek nemet, ha most itt megjelennel es masszirozni kezdenel :) koszi igy is :))
szabad: amig a penzem tart.
orsi: fuuu...hat ez bonyolultabb..nemtom hogy mit kerestem... nem kerestem semmi konkretat. az ember igazabol sosem eri el amire vagyik.. nem erheti el.. ha eleri, akkor asszem egyszeruen meghal :)
hmm, jol esik olvasni hogy igy orulsz :)
zsofi: egy nagy nemetjuhasz... el fog ferni? kolcsonadom, hogyne, foleg hogy nekem lakasom sincs pragaban, nemhogy kertem :D a blogot megprobalom folytatni-kitolteni, de nemtom...na jo, megprobalom maradjunk ennyiben oke? viszont kerem a konyved cimet es telefonszamat...vagymi, irojat :))
papa, es egy uj fotoalbum a megszokott helyen. kepileg immaron leonig utazhattok velem. megyek koncertre, right now, adios!
Szia Aati,
haaaat nem is tudom.. eloszor en is nagyon orultem, amikor penteken elolvastam a legujabb epizodot.. amugy mar itt koztem es Bahik attila kozott ez ugy megy.. hogy aki hamarabb eszleli, hogy uj iras van, az rogton jelez a masiknak, hogy reggel ICQ-n, hoogy lattad lattad?? Aati irt.. es akkor mar csak csend :) mert rogton elkezdodik az olvasas.. szoval akkor meg orultem meg minden.. csak nem volt idom irni :) mert csak en es a fonok voltunk benn.. a tobbiek szabiztak.. szoval nem lehetett elveszni a szurke tomegben :) nem tudom oda jutok-e amit mondani akarok, vagy elfelejtem a sok korbeirassal :)
szoval ma olvasom a kommenteket.. es most mar olyan nemistudom erzes.. igen, orulok, meg jo neked, meg dejo hogy neked volt merszed meg idod meg energiad meg minden, szoval nem sajnaltal semmit es raadtad a fejed.. meg csomo elmeny, meg tuti jo.. de nekem azert mar hianyzol.. es amikor irja vki hogy maradj es folytasdd azert mar kezdek attol tartani nem is latunk tobbe, csak max. par nap pragai latogatasra.. de szerintem ha tovabb mesz akkor nem visszafele fogsz jonni, szoval az a pragai latogatas is vhol a messze jovoben latom.. ilyenkor azert nem annyira orulok..
na, lehet ez olyan szentimentalisra sikerult, de csak azt akartam tudd, hogy vegyesek am az erzesek.. es nem muszaj am tovabb menni, ha nem akarsz :)
puszi,
carlitos
na, a végére én is idetaláltam. hát gratulálok, le a kalappal, bárcsak negyedennyi akaraterővel rendelkeznék.... sikerült egy könnycseppet is kicsikarnod :)
timkobea
carlitos hola, hejj, koszi az oszinte szavakat mindenkepp. fuu, hat, ahogy leirtad, hogyan olvassatok a blogot, na az telleg jol esett... az ilyenek mindig feldobnak, es, igen, erot adnak. es foleg motivaciot az ujabb irashoz - az fontos :) ugyhogy oksa, most mar folytatni fogom; ha nem is sikerul folyamatosra, legalabb fejezeteket irok.
hmm, a hazateres, hianyzas...ezt is jo olvasni, persze; es anyu is ezt mondta tegnap, mikor meek mar haza; nyilvan, jo, ha az embert varjak valahol. az elobb olvastam klara mailjet, irt bele egy idezetet, ami nagyon tetszett. asszem ez most kicsit valasz is tud lenni neked (klara remelem nemharagszol, ha beidezem - sot, uj bejegyzesnek rakom a blogba, inkabb ida illik).
nos, es hat ugye busulni lehet, de minek :) akivel talalkoznod kell, ugyis talalkozni fogsz; es kar siettetni.
beus: ahoj te is!! mizu, hogyvagy es merre? meg kassan? puszi
Mostanra erkeztem ide. Eddig.
Erzem az iranyt, azt is, hogy Tobben is vannak, akik arrafele.
Es ez jo erzes, erot ad, mikor kell.
tulajdonkeppen Mindenki "arrafele".
talan inkabb az szamit, hogy kiben tudatosul. en sem tudtam. meg ott, a vizben sem.
most igy visszaolvasva a fejezetet: asziszem ott, koztuk, a mosolygo, vidam jatek kozepette kezdett atbilleni bennem a "sejtes" "tudatta".
es arrol fogalmam sincs, kinek mit mond ez a beiras, ha egyaltalan olvassa valaki.
szavak. mindet idezojelbe rakhatnank.
keresd az igazsagot. soha ne higyj el semmit. menj es gyozodj meg rola.
Megjegyzés küldése